10 helyzet, amikor merevedése nem illendő

Hogyan cserélje ki a hím péniszt

Vigyázzon, átverés! Egészen új módszerrel próbálják csalók csőbe húzni az időseket Akkor pedig mindennek az elképzeltek szerint kell alakulnia, persze odalent is. Na, de mi van akkor, ha a lehengerlő, csúcs pasinak iszonyatos bűz van az alsógatyájában?

Ez a könyv azt igyekszik bemutatni, miként és miért lett éppen olyan az emberi szexualitás, amilyennek ismerjük. Többségünkben sosem tudatosul, hogy a többi állatéval összehasonlítva, milyen szokatlanok is szexuális szokásaink. A tudósok feltételezik, hogy még legközelebbi majomszerű őseink szexuális élete is döntően eltért a miénktől.

Melyek azok az evolúciós erők, melyek hatására olyannyira másmilyenné lettünk, miért kellett így történnie, és egyáltalán, mi is olyan meghökkentő bennünk valójában?

Szexualitásunk fejlődésének megértése nemcsak önmagában lenyűgöző, hanem azért is, mert ennek révén világosabban láthatjuk többi jellegzetesen emberi vonásunkat; ilyen a kultúra, a beszéd képessége, a szülő-gyermek kapcsolat, valamint a különféle bonyolult szerszámok használata.

Bár a paleontológusok mindenekelőtt a nagyméretű agynak és a felegyenesedett testtartásnak tulajdonítják ezeknek a sajátosságoknak a kialakulását, jómagam okkal feltételezem, hogy különös szexualitásunk ugyanilyen lényeges szerepet játszott emberré válásunk folyamatában.

Az emberi szexualitás következő szokatlan megnyilvánulásainak kifejtésére vállalkoztam ebben a könyvben: a női menopauza, a férfi szerepe az emberi közösségekben, a magántermészetű párosodás, a párosodás többnyire inkább az örömszerzés, mint a szaporodás érdekében, és a női mellnek a tényleges tejképződés előtti megnagyobbodása.

  • Erekció férfi test visszajátszó
  • JARED DIAMOND: MIÉRT ÉLVEZET A SZEX?
  • Mozaik: Orális szex a repülőkutyák között is - rc-piac.hu
  • Szar szex történet | Szex történetek
  • A nemi szervek anatómiája a férfiaknál.
  • Gyenge merevedés vizsgálata

A laikusok szemében mindezek a sajátosságok túlságosan is természetesnek tűnnek fel ahhoz, hogy magyarázatot kellene fűzni hozzájuk. Ha azonban alaposabban utánagondolunk, meghökkentően nehéznek bizonyul megindokolni, hogy miért éppen ilyenek. Kifejtem továbbá a férfiak péniszének feladatát, és hogy miért a nők, nem pedig a férfiak szoptatják a csecsemőket. Erre a két utóbbi kérdésre látszólag gyenge merevedés a barátnődön teljesen nyilvánvaló a válasz, ám zavarbaejtő megoldatlan részletkérdéseket rejtenek.

Előre kell bocsátanom, hogy ebből a könyvből senki nem fog a közösülés még teljesebb élvezetéhez segítő rafinált testhelyzeteket tanulni, és abban sem ad tanácsot, hogy hogyan lehet enyhíteni a menstruációs görcsöt vagy a klimaxos panaszokat. Nem szünteti meg az olvasó fájdalmát, amikor rájön, hogy megcsalja a házastársa, tekintet nélkül közös gyermekeikre, vagy éppen semmibe veszi a gyermekek kedvéért.

Ám segít megérteni, hogy miért érez éppen úgy a teste, ahogy érez, és miért viselkedik úgy a kedvese, ahogy viselkedik. És ha megérti, miért vonzódik némely önpusztító szexuális viselkedésformához, ez a felismerés talán a segítségére lesz, hogyan cserélje ki a hím péniszt némiképp kívülről figyelje az ösztöneit, tudatosabban ítélje meg, és valamelyest kezelni tudja őket.

Mik a kapcsolódó tünetek?

Egy-egy fejezet anyagának korábbi változatai először a Discover és a Natural History folyóiratokban láttak napvilágot. Örömmel fejezem ki köszönetemet számos tudós kollégámnak a vitákért és az észrevételekért, Roger Shortnak és Nancy Wayne-nek a kézirat tüzetes átvizsgálásáért, Ellen Modeckinek a grafikai munkáért, John Brockmannek az ajánlatért e könyv megírására.

Fejezet A legelképesztőbb szexuális életű állat Ha a kutyánk beszélni tudna, és ki tudná fejezni a véleményét a nemi életünkről, valószínűleg alaposan meglepődnénk, ha hallanánk, amint valahogy így nyilatkozik: Azok a visszataszító emberek gátlás nélkül közösülnek a hónap bármely napján!

Barbara még olyankor is párosodást indítványoz, amikor tisztában hogyan cserélje ki a hím péniszt vele, hogy úgysincs megtermékenyíthető állapotban – például közvetlenül a menstruációja után.

John pedig örökösen hogyan cserélje ki a hím péniszt áll a szexre, tekintet nélkül arra, hogy nekibuzdulásai eredményeznek-e utódokat, vagy sem. De ha valami igazi otrombaságot akarsz hallani: – Barbara és John akkor is közösültek, amikor Barbara terhes volt! Arról nem is beszélve, hogy valahányszor John szülei ellátogatnak hozzánk egy-egy hétre, nem tudom nem észrevenni, hogy még ők is szoktak párosodni, pedig John anyja – bizony!

Tehát már egyetlenegy kölyke sem lehet, mindez mégsem tántorítja el a szextől, John apjának pedig muszáj a kedvére tennie. Micsoda hiábavaló erőfeszítés! No és ami a legfurcsább: Barbara és John, vagy éppen John szülei bezárkóznak a hálószobába, és ott párosodnak, csak úgy magukban, ahelyett hogy a barátaik figyelő tekintete előtt tennék, mint minden magára valamit is adó kutya! Hogy megérthessük kutyánk álláspontját, el kell szakadnunk attól az emberközpontú szemlélettől, amin a normális emberi szexuális magatartás alapul.

Manapság egyre inkább szűk látókörű és megvetésre méltóan előítéletes hozzáállásnak tekintjük becsmérelni azokat, akik nem a mi mércénk szerint járnak el. A szűklátókörűség minden ilyen formáját egy-egy elítélendőnek szánt "izmussal" társítják – mint rasszizmus, szexizmus, eurocentrizmus és phallocentrizmus.

A modern "izmus"-ok vétkeinek hosszú listájához az állati jogok védelmezői az "ember-sovinizmus" bűnét is hozzáteszik. A szexuális viselkedés mércéjét főként ez utóbbi, azaz az emberközpontú szemlélet határozza meg, a világ harmincmillió más állatfajának mércéje szerint azonban az emberi szexualitás az, ami kimondottan rendellenesnek számít.

Navigációs menü

Amúgy a világ növény- gomba- és mikrobafajának milliói szerint is tökéletesen abnormális, ezt az átfogó távlatot azonban figyelmen kívül fogom hagyni, mivel nem sikerült túllépnem a magam állatközpontúságán. Ez a könyv más állatfajok viselkedésének áttekintésével némiképp növeli rálátásunkat a szexualitásunkra. Először is fogalmazzuk meg a normális szexualitást azon mérce alapján, melyet hogyan cserélje ki a hím péniszt világ hozzávetőleg faja határoz meg – a mi emberi fajunk csak az egyik ezek közül.

A legtöbb emlős nem ismer olyan szoros családi köteléket, melyben a felnőtt hím és a felnőtt nőstény egyed közösen gondoskodik utódairól.

Mit néz egy forrás a nemi szerveken?

Számos emlős faj felnőtt hímje és nősténye egyaránt magányosan él, legalábbis a szaporodási időszakon kívül, és csak párosodás alkalmával találkoznak. Ebből következően a hímek apai gondoskodást sem nyújthatnak; csak a spermájukkal vesznek részt utódaik és átmeneti párjuk életében. Még a legszociálisabb emlősfajok – mint pl. Az ilyen csoportokban egyik felnőtt hím sem mutatja jelét annak, hogy bizonyos ivadékokat a saját utódainak ismerne el, és nekik szentelné magát a csoport többi kicsinye rovására.

Voltaképpen csak a legutóbbi néhány év fejleménye, hogy oroszlánok, farkasok és csimpánzok tanulmányozása során a tudósok a DNS-próba segítségével kezdtek rájönni, melyik hím melyik kölyköt nemzette. Ám mint minden általánosítás, ez alól is van kivétel. Az utódaikat atyai gondoskodással körülvevő felnőtt emlős hímek kisebbségéhez tartoznak a nőstény háremmel rendelkező hím zebrák és gorillák, az egy-egy nősténnyel párt alkotó hím gibbonok és a barna tamarinok, melyeknél két-két felnőtt hímet tart háremként egy-egy poliandrikus nőstény.

A szociális életet élő emlősöknél a párosodás rendszerint nyilvánosan történik, a csoport többi tagjának tekintete előtt. A nőstény berber makákó például csoportja valamennyi felnőtt hímjével párosodik a párzási időszakban, és semmiféle kísérletet nem tesz arra, hogy egy-egy közösülést eltitkoljon más hímek elől. E hogyan cserélje ki a hím péniszt párosodás alól a csimpánzoknál találhatjuk a legalaposabban dokumentált kivételt: egy-egy felnőtt hím és tüzelő nőstény néhány napra félrevonulhat; ezt a jelenséget nevezik "kíséret"-nek.

Ám ugyanaz a nőstény csimpánz, amelyik magántermészetű szexet folytatott "kísérő"-jével, ugyanabban a párzási időszakban nyilvános szexet is folytathat más hím csimpánzokkal.

a pénisz megnagyobbodás esetei gyógyszer korai erekció

A legtöbb emlősfaj felnőtt nőstényei, amikor ovulálnak és megtermékenyíthetők, különféle figyelemfelkeltő eszközöket alkalmaznak szaporodási ciklusuk kurta időszakának hirdetésére.

A figyelemfelkeltés történhet vizuálisan például a vagina körüli részek élénkvörössé változnakjellegzetes hangok hallatásával, valamilyen jellegzetes szag kibocsátásával, illetve sajátos viselkedéssel lekuporodás, a vagina feltárása egy felnőtt hím előtt.

A nőstények csak ezeken a termékeny napokon kelletik magukat, az adott jelzések hiányában máskor szexuálisan egyáltalán nem, vagy kevésbé vonzóak a hímek számára, valamint azon hímek közeledését is visszautasítják, melyek iránt a párzási időszakban érdeklődnek. Ilyen módon a szex egyáltalán nem az örömszerzés eszköze, és felettébb ritkán választható el megtermékenyítő feladatától.

Persze ez az általánosítás is ismer kivételeket: egy-két faj – például a bonobók törpecsimpánzok és a delfinek – esetében a szex, akárcsak az embernél, nem csak a szaporodást szolgálja.

Miért jelenik meg a hematoma a péniszen?

Végezetül a menopauza jelensége ismeretlen a legtöbb vadon élő populáció számára. A menopauza – klimax – a menstruáció, vagyis a fogamzóképesség teljes megszűnését jelző időszak; sokkal rövidebb a megelőző fogamzóképes életszakasznál, és tekintélyes hosszúságú terméketlen életszakasz követi. A vadon élő emlősök viszont vagy halálukig termékenyek, vagy pedig a kor előrehaladtával fokozatosan csökken a termékenységük.

Az emberi társadalmak nagy részében a férfiak és nők többsége hosszú távra szóló párkapcsolatban él "házasság"melyet a társadalom többi tagja a kölcsönös kötelezettségeket rögzítő egyfajta szerződésként ismer el. A pár tagjai viszonylagos gyakorisággal élnek nemi életet, főként vagy kizárólagosan egymással. A szexuális közösség mellett a házasság egyben társulás is az esetleges utódok nevelésére.

Azaz az emberi faj hímje és nősténye közösen nyújt szülői gondoskodást. A páralkotás vagy esetenként háremtartás ellenére, a férj és a feleség vagy feleségek nem elkülönült párként él egy kizárólagosan birtokolt területen mint a gibbonokmelyet megvédenek a többi pártól, hanem más párok körében, akikkel folyamatosan együttműködnek, és osztoznak a közös territóriumon.

Lehet, hogy kiterjedt vagy kis méretű, a pénisz törzsén vagy gyökerén található, hogy folyamatosan vagy nyomás alatt fájdalmasan sérüljön. A cikk megmutatja, hogy miért jelenik meg ez a probléma, és milyen kezelési intézkedéseket lehet tenni. Miért jelenik meg a hematoma a péniszen?

A házastársak elvonultan közösülnek, nem pedig más emberek jelenlétében. Az emberi ovuláció rejtetten történik, jelek nélkül. A nők peteérési ideje körüli rövid termékeny időszakot nemigen észlelik a lehetséges szexpartnerek, ahogy még a nők többsége sem.

A nők szexuális fogékonysága a fogamzóképességnek a menstruációs ciklust övező időszakán túlra is kiterjed.

Komoly buké az alsógatyában: ez az oka, ha a pénisznek irtózatos szaga van!

Ebből következően az emberi közösülések túlnyomó többsége fogamzásra alkalmatlan időpontban történik, az emberi szex tehát főként az örömszerzést, és nem a megtermékenyítést szolgálja. Minden nő, aki eléri a negyven-ötven éves kort, átesik a menopauzán, melynek során teljesen megszűnik a fogamzóképessége. A férfiakra ez nem jellemző: bár az egyesek bármely életkorban küzdhetnek termékenységi problémákkal, a termékenységnek nincs életkorhoz kötődő és mindenkire egyaránt vonatkozó lezárulása.

A normák természetesen magukban hordozzák a megsértésük tényét is: hiszen a normát csakis azért nevezzük "normá"-nak, mert gyakrabban fordul elő, mint az ellenkezője, azaz "a norma megsértése". Ez ugyanígy érvényes az emberi szexualitás normáira is.

A nemi szervek anatómiája a férfiaknál. Férfi külső nemi szervek

Az eszmefuttatásom olvasói bizonyára elő tudnak hozakodni egy-egy kivétellel, de állításaim mint általánosítások attól még megállják helyüket. Végtére is még a törvény vagy szokás alapján monogámnak elismert társadalmakban is többnyire jelentős számú a házasságon kívüli és házasság előtti szex nem a hosszú távú párkapcsolat részeként ; az emberek általában nem tartóztatják meg magukat az egy-egy éjszakára szóló futó pásztorórától. Az emberek többsége viszont sok évre vagy évtizedre szóló kapcsolatban él, míg a tigrisek és az orángutánok kivétel nélkül a futó kaland hívei.

Az elmúlt fél évszázad során kifejlesztett genetikai alapú apasági vizsgálatok kimutatták, hogy az amerikai, brit és olasz csecsemők döntő többségét valóban a gyermek anyjának férje vagy állandó barátja nemzette. Az olvasó persze megcáfolhatja az emberi társadalmak monogám minősítését; a "háremtartó" kifejezés, amit a zoológusok a zebrákra és a gorillákra alkalmaznak, egy kimondottan emberi intézmény arab nevéből ered.

További információ a problémáról

Sok ember él sorozatos, egymást követő monogámiában. A poligínia hosszú távú házasság egy férfi és több felesége között egyidejűleg egyes országokban ma is törvényes házassági forma, és egy-két vidéken a poliandria hosszú távú házasság egy nő és több férje között egyidejűleg is törvényes. A többnejűség voltaképpen a hagyományos emberi társadalmak nagy többségében elfogadottnak számított egészen az állam intézményének létrejöttéig. Ám a legtöbb férfinak a hivatalosan többnejű társadalmakban is egyidejűleg csak egy felesége volt, és csak a különösen jómódúak tudtak több feleséget megvenni és eltartani.

A viszonylagos közelmúlt hatalmas arab és indiai fejedelmi háremeit, melyeket a poligámia szó idéz fel, csak az olyan, történelmi léptékben meglehetősen későn létrejött állami szintű társadalmak tették lehetővé, ahol kevés számú ember mérhetetlen gazdagságot halmozhatott fel.

Az általánosítás tehát megállja a helyét: a legtöbb felnőtt a legtöbb emberi társadalomban bármely adott pillanatban hosszú távú, a törvény és a gyakorlat szerint is többnyire monogám párkapcsolatban él.

A másik lehetséges ellenvetés az utódok közös nevelésére vonatkozhat. A legtöbb gyermek több szülői gondoskodást kap az anyjától, mint az apjától. Egyes modern társadalmakban a felnőtt népesség jelentős százalékát alkotják a nem házasságban élő anyák, míg a hagyományos társadalmakban kétségkívül sokkal keservesebb volt a hajadon anyának sikeresen felnevelnie gyermekeit. Az általánosítás azonban ezúttal is megállja a helyét: a legtöbb gyermek igenis kap az apjától bizonyos fokú atyai gondoskodást, ami a gyermek gondozásában, tanításában, védelmében, valamint táplálék, otthon és pénz biztosításában nyilvánul meg.

Az emberi szexualitásnak mindezek a jellemzői – a hosszú távú szexuális párkapcsolat, az együttműködés; a fizikai közelség más párokhoz, a magántermészetű szex, a rejtett ovuláció, a nem bizonyos hogyan cserélje ki a hím péniszt korlátozódó női szexuális fogékonyság, az örömszerzés céljából folytatott szex, továbbá a női menopauza – alkotják az emberek által normálisnak tekintett szexualitást.

Orális szex a repülőkutyák között is

Megbizserget, mulattat vagy éppen taszít, ha az olyannyira különböző életet élő elefántfókák, erszényes egerek vagy orángutánok szexuális szokásairól olvasunk. Egyáltalán, az egész életüket szerfelett meghökkentőnek találjuk – mely álláspont természetesen hamisítatlan "ember-soviniszta" értelmezés. A föld emlősfajának, sőt még legközelebbi rokonainknak, az emberszabású majmoknak a csimpánz, a bonobó, a gorilla és az orángután a mércéje szerint is mi vagyunk elképesztőek.

De hogy egészen őszinte legyek, az én álláspontom nem egyszerűen állatközpontú; bizony, az emlősközpontúság még szűkebb csapdájába estem. De normálisabbnak számítunk-e, ha a nem emlős állatok mércéje szerint ítéljük meg fajunkat?

Nos, más állatok a szexuális szokások és szociális rendszerek még nagyobb változatosságát vonultatják fel, mint az emlősök. Míg az emlős fajok többségének kicsinyei anyai gondoskodást kapnak, apait pedig nem, addig egyes madár- béka- és halfajokra a fordítottja igaz, tehát az apa az utódok egyedüli gondviselője. Egyes mélytengeri halfajok hímje afféle parazitaként függ a nőstény testén; és némely rovar- és pókfaj nősténye közvetlenül a párosodás után felfalja a hímjét.

hogyan lehet erősíteni az erekciót 52 után dió és merevedés

Míg az emberek és más emlős fajok egyedei rendszeres időközönként szaporodnak, addig a lazacok, polipok és több más állatfajt "Big-Bang", mondhatni robbanásszerű szaporodás jellemez: az ivarérett egyedek életük egyetlen szaporodási időszakát követően elpusztulnak. Némely madár- béka- hal- és rovarfaj párosodási rendszere akárcsak egyes denevéreké és antilopoké afféle magányosok klubjára emlékeztet – a hímek a "lek"-nek vagy "aréná"-nak nevezett tradicionális helyszínen fenntartanak egy-egy őrhelyet, és versengenek az odalátogató nőstények figyelméért, melyek mindegyike párt választ gyakran több nőstény ugyanazt a közkedvelt hímetpárosodik vele, aztán eltávozik, és a hím segítsége nélkül neveli a nászból származó utódot.

Más állatfajok között találhatunk olyanokat, amelyeknek a szexualitása bizonyos tekintetben hasonlít a miénkre. A legtöbb európai és észak-amerikai madárfaj párkapcsolatban él, és ez a kapcsolat legalább egy költési időszakban fennmarad esetenként élethosszig tartó a kapcsolatés az apa az anyával egyenértékűen vesz részt a fiókák nevelésében.

Az ilyen madarak többsége abban különbözik tőlünk, hogy az egyes párok kizárólagos territóriumot foglalnak el, míg a legtöbb tengeri madárfaj még abban is emlékeztet ránk, hogy a párok kolóniában költenek, egymás szoros közelségében. Viszont mindezek a madárfajok különböznek tőlünk abban, hogy egyértelműen hirdetik az ovulációt. A női fogékonyság és a szex aktusa szinte mindig az ovuláció körüli termékeny időszakra korlátozódik, a szex szigorúan gyakorlati célt szolgál a szaporodástés a párok között pántos pénisz mértékű, vagy egyáltalán nem is létezik "gazdasági együttműködés".

Ez utóbbi szempontok alapján a bonobók törpe csimpánzok inkább hasonlítanak ránk: nevezetesen: a nőstények fogékonysága a tüzelés körüli időszak több hetére kiterjed, a szex főként kellemes időtöltést jelent, és tapasztalható bizonyos fokú együttműködés a csoport tagjai között. A bonobók azonban nem ismerik a ránk jellemző párkapcsolatot, a rejtett ovulációt és az apa, velünk ellentétben, nem ismeri el utódait, és nem is gondosodik róluk.

A felsorolt fajok mindegyike, vagy legalábbis a döntő többsége különbözik tőlünk abban, hogy egyedeiknél ismeretlen a jól meghatározható női menopauza. Bár nem győzünk álmélkodni a páva és a "Big-Bang" módon szaporodó erszényes egerek számunkra furcsa viselkedésén, ám ezek a fajok beleillenek az állati variációk vonulatába, és tulajdonképpen közülük csak mi vagyunk elképesztőek. Az egyes fajokra összpontosító, mondhatni "fajspecifikus" zoológusok elmélkednek azon, miért fejlesztették ki a repülőkutyák a "lek" párosodási rendszert, ami önmagában is magyarázat után kiált.

Akkor hát hogy ne szorulna magyarázatra, miért fejlődtünk mi, emberek olyannyira másmilyenné? Még nyomatékosabban vetődik fel a kérdés, ha összevetjük magunkat a világ emlősei közül hogyan cserélje ki a hím péniszt legközelebb álló rokonainkkal, a nagy emberszabású majmokkal megkülönböztetendő a kis emberszabású majmoktól, a gibbonoktól.

A mi őseink "csak" mintegy hétmillió évvel ezelőtt váltak el a csimpánzok és a bonobók őseitől, kilencmillió évvel ezelőtt a gorillák elődeitől, és tizennégy millió évvel ezelőtt az orángutánokétól.

Bárhova nézel, mindenütt meztelenség Nagyon gyakori a nemkívánatos merevedés, ha meztelenséget tapasztalunk. A tudatalatti hatalma teljes fordulatszámon pörög.

Ezek ugyan mérhetetlenül hosszú időknek tűnnek az emberi élettartam néhány évtizedéhez viszonyítva, evolúciós léptékben azonban alig egy szempillantás. Több mint három milliárd éve jelent meg élet a Földön, és több mint félmilliárd évvel ezelőtt terjedtek el a sokféle, belső vázas, bonyolult felépítésű, nagy testű állatok.

Abban a viszonylag rövid időszakban, amelynek során a mi elődeink és nagy emberszabású majom rokonaink elődei egymástól elkülönülten fejlődtek, voltaképpen néhány jelentős tekintetben, és csupán szerény mértékben változtunk, még ha e mérsékelt különbségek közül némelyik – leginkább felegyenesedett testtartásunk és megnövekedett agyunk – felbecsülhetetlen következményekkel járt is a viselkedésbeli eltérések tekintetében.

A felegyenesedett testtartás, az agy megnagyobbodott mérete és a szexualitás együttesen jelenti azt a hármasságot, melyekben elváltak egymástól az emberek elődei a nagy emberszabású majmoktól. Az orángutánok többnyire magányosan élnek, a hím és a nőstény csak a párzás alkalmára áll össze, a hím nem nyújt apai gondoskodást; a hím gorilla néhány nőstényből álló háremmel rendelkezik; mindegyik nősténnyel több éves időközökkel párosodik, tudniillik azután, hogy a nőstény elválasztja a legutóbbi kölykét, és folytatja a menstruációs ciklusát, és mielőtt ismét megtermékenyül; a csimpánzok és a bonobók csoportosan élnek, nem tartanak fenn állandó hím-nőstény párkapcsolatot, és nem fűzi különleges kötelék az apát az ivadékához.

  • Magömlés és merevedés férfiaknál
  • Komoly buké az alsógatyában: ez az oka, ha a pénisznek irtózatos szaga van! - Blikk
  • 10 helyzet, amikor merevedése nem illendő | rc-piac.hu
  • Zúzódás a péniszen: okok és kezelési módszerek - Thrombophlebitis - September
  • A buborékok érlelődnek, nap múlva megnyílnak a tartalmuk, és egy piszkos, sárga színű szúnyog marad.
  • Wikipédia:Tudakozó/Archívum/ – Wikipédia
  • Miért vannak a tagok egyenes görbék
  • A nemi szervek anatómiája a férfiaknál. Férfi külső nemi szervek

Világos, hogy a nagyobb agyunk és a felegyenesedett testtartásunk döntő szerepet játszott ember-voltunk kialakulásában – abban a tényben, hogy most beszélünk, könyvet olvasunk, tévét nézünk, élelmiszereink többségét megtermeljük, elfoglaltunk minden kontinenst és óceánt, fogságban tartjuk saját fajunk és más fajok tagjait, és állat- és növényfajok sokaságát pusztítjuk ki, míg a nagy emberszabású majmok mindmáig nem tudnak beszélni, vad gyümölcsöket gyűjtenek a dzsungelben, csak az óvilági trópusok egy kis területét lakják, semmiféle lényt nem zárnak be sehová, és egyetlen más faj létét sem veszélyeztetik.

Milyen szerepe lehetett különös szexualitásunknak abban, hogy hozzájutottunk az emberi lét e védjegyeihez? Amikor Darwin alapvető művében, A fajok eredetében a biológiai evolúció jelenségét taglalta, az anatómiából merítette bizonyítékai többségét. Arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb növényi és állati szervezet fejlődik – azaz hajlamos nemzedékről nemzedékre megváltozni. Feltételezte továbbá, hogy az evolúciós változás mögött álló erő a természetes kiválasztódás.

Ezen a kifejezésen Darwin azt értette, hogy a növények és az állatok anatómiailag módosulnak, és hogy egyes változások révén az egyedek sikeresebbek lesznek az életben maradásban és a szaporodásban, mint azok az egyedek, melyekre nem jellemző az adott módosulás – következésképpen a szóban forgó módosulás előfordulása nemzedékről nemzedékre egyre gyakoribb lesz az adott populációban.

Egy nő külső nemi szerveinek szerkezete

Később a biológusok kimutatták, hogy Darwin anatómia-alapú érvelése az élettanra és a biokémiára is alkalmazható: valamely állatot vagy növényt az élettani és biokémiai sajátosságai is bizonyos életmódhoz idomulnak, és fejlődnek a környezeti feltételek változásával.

Az evolúció-biológusok újabban kimutatták, hogy az állatok szociális rendszere ugyancsak fejlődik és alkalmazkodik. Még az egészen közeli rokonságban álló állatfajokról is elmondható, hogy egyesek közülük magányosan élnek, mások kis csoportokban, megint mások nagy csapatokban.

melyik művésznek nagy a pénisze mekkora a pénisz normális vastagsága

De a szociális viselkedés a túlélést és a szaporodást is befolyásolja. Attól függően például, hogy egy faj táplálékkészlete egy helyen vagy egy nagy területen, elszórtan található, és hogy a fajnak szembe kell-e néznie a ragadozók támadásának kockázatával, az életben maradás és a szaporodás szempontjából megfelelőbb lehet a magányos, vagy éppen a csoportos életmód.

Hasonló megfontolások vonatkoznak a szexualitásra is.