Elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban.

Ahhoz persze, hogy a tanulságok tárgyilagos vitákban tisztá­zód­janak, hosszabb időre, a ma hozzáférhetőnél jóval nagyobb doku­men­tációs anyagra, első­sorban pedig elfo­gulat­lan közegre van szükség; az elő­ítéletek és indulatok légkörében az igazság nehe­zeb­ben tud meg­kapasz­kodni, mint az ibolyaszál a sark­vidé­ken.

Ám a szükség­lettől és a felgyűlt tapasz­ta­latoktól ösztö­nöz­ve, a kutatások a történelmi jég­kor­szak ellenére is meg­kez­dőd­tek már a baloldali körökben. Az itt következő tanul­mány igyek­szik fel­dolgozni és rendszerezni az eddigi ered­mé­nyeket — termé­sze­tesen a szerző személyes meg­győ­ző­dése és értelmezése szerint.

Mindazok számára, akik a kapitalizmus válságából egy társa­dalmi egyenlőt­lenségektől mentes közösségi társadalom felé keresik a kiutat, létfontosságú levonni és általánosítani a Szovjet­unió és az ún. Ahhoz persze, hogy a tanulságok tárgyilagos vitákban tisztáz­ódjanak, hosszabb időre, a ma hozzáférhetőnél jóval nagyobb dokumentációs anyagra, elsősorban pedig elfogulatlan közegre van szükség; az előítéletek és indulatok légkörében az igazság nehe­zebben tud megkapaszkodni, mint az ibolyaszál a sark­vidé­ken.

Ám a szükség­lettől és a felgyűlt tapasztalatoktól ösztö­nözve, a kutatások a történelmi jég­korszak ellenére is meg­kez­dőd­tek már a baloldali körökben. Az itt következő tanul­mány igyek­szik fel­dolgozni és rendszerezni az eddigi ered­ményeket — termé­sze­tesen a szerző személyes meg­győző­dése és értelmezése szerint. A Szovjetunió történetének két korszaka 1. A válasz: nem — mert a világpiac meg­terem­tésével a nagyipar a föld összes népeit, különösen a civili­záltakat, kölcsönös függőségbe hozta egymástól, és annyira egyenlővé tette a társadalmi fejlődést, hogy mindenütt a burzsoázia és a proletariátus harca vált a történelem döntő tényezőjévé.

A szerkezeti váltás eredményeként létrejön az imperializmus rendszere; kiéleződik a harc a nyers­anyag­forrásokért, a felvevő­piacokért, a befektetési lehetőségekért, a vezető tőkés országok felosztják egymás között a világot. Ekkor kezdi érvényesíteni pusztító erejét az egyenlőtlen fejlődés törvénye. Új, korábban elmaradó országok törnek előre az USA, Németország, Olaszország, Japánés késésükből előnyt kovácsolva, rögtön a legkorszerűbb technikával szerelik fel iparukat erre kényszeríti őket a kíméletlen konkurencia, a piacok elhódításának szükséglete, az USA esetében pedig a munkaerő viszonylagos drágasága is.

Marx és Engels ismerték ugyan a fejlődés egyenlőtlenségét, amely az egész törté­ne­lemben nyomon követhető, de semmiképpen sem ismerhették a törvény jelentőségét és működési módját az imperializmus idején bár mind elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban ketten felfigyeltek az új fejlődési szakasz kezdeti jelenségeire, különösen Engels, aki közel egy évtizeddel élte túl Elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban.

Csak az első világháború mutatta meg a maga teljességében, véres szemléletességgel a törvény igazi tartalmát, s ebből vonta le ben Lenin a szocialista forradalom új feltételeire vonatkozó következtetést. Márpedig az egyensúly időről időre törvényszerűen felborul. Ebből következik, hogy a szocializmus győzelme lehetséges eleinte néhány vagy akár egy, egymagában vett tőkés országban is. Miért éppen az elmaradott, félbarbár Oroszországban győzött, rácáfolva arra a régebbi nézetre, hogy a proletár forradalomnak a civilizált országokból kell kiindulnia?

Vajon törvényszerűen történtek-e így a dolgok?

MEREVEDÉSI problémákra is! - [PÉNISZPUMPA ÉS MASZTURBÁTOR]

A válaszhoz talán elég lesz röviden meg­vizsgálni, milyen objektív körülményeknek tulajdonítható a győzelem leg­lényegesebb tényezője, az oroszországi munkásosztály és parasztság forradalmi felkészültsége. Oroszország ban a világ ötödik ipari hatalma volt, kis létszámú, de rendkívül koncentrált munkássággal: bár az összes ipari üzemeknek csupán 5 százaléka foglalkoztatott munkásnál többet, ezekben a nagyobb üzemekben dolgozott elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban ipari munkások 54 százaléka az Egyesült Államokban csak 33 százalékukami megkönnyítette a forradalmi agitációt és szervezést.

Az oroszországi proletariátus, éppen az ország elmaradottsága miatt, jobbára mentes maradt a fejlett nyugati országok munkás­mozgalmának rákfenéjétől, a munkásarisztokráciától; így válhatott az akkori idők egyetlen következetes forradalmi pártjának bázisává. Ez a párt legyűrte soraiban az oppor­tunizmust, amely Lenin szerint a mozgalom fő ellensége, az első világháború utáni forradalmak vereségének fő felelőse.

Ha nem ők vezették volna a munkásokat, a burzsoázia nem tudta volna fenntartani uralmát. Az es népszámláláskor a mező­gazdasági népesség a lakosság öthatodát tette ki, és ez az arány a fejlett nyugati országokétól lényegesen különböző társadalmi-politikai szerkezetet tükrözött.

Elküldte edzőjét a fehérvári hokiklub, ezért! - Blikk

A paraszti tömegek időnként az uradalmak elfoglalásával, a kastélyok felgyújtásával, a leggyűlöltebb földbirtokosok és közigazgatási tisztviselők lemészárlásával nyilvánították ki elkeseredettségüket és elszántságukat. A fejlett Nyugaton a burzsoázia állt élére a feudális rend elleni harcnak; Oroszországban, ahol az antifeudális forradalom elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban, a proletariátus történelmi színre lépése után érlelődött, a parasztok nem számíthattak a burzsoáziára, mert a liberális polgárok, a szerveződő nemzetközi és hazai munkásmozgalomtól tartva, inkább törekedtek kiegyezésre a cárral és a monarchista nagybirtokosokkal, mint harci szövetségre a népi tömegekkel.

Szerző: S. Mostanában olvastunk egy nagyszerű hasonlatot a péniszre: ha szuperhős lenne, ő lenne Hulk. Gondolj csak bele: hatalmasra és borzasztóan erősre tud nőni, de nem tudja kontrollálni a hatalmát.

A parasztság politikai eszmélésében végül a háború, valamint az februárja utáni néhány hónap játszotta a döntő szerepet. Az oroszországi parasztság tehát, eltérően a nyugatitól, a proletariátussal kötött szövetséget, nem a burzsoáziával, és a két nagyerejű forradalmi mozgalom, a munkások szocialista és a parasztok népi-antifeudális tömegmozgalma együtt szegülhetett szembe a háborúban legyengült uralkodó osztályokkal, üthette ki az imperializmus láncából a leggyengébb szemet.

Nyilvánvaló, hogy a két mozgalom nem fonódott volna össze a parasztság harc­készsége és a helyzetnek megfelelő politikai érettsége nélkül, amely viszont, az objektív feltételek oldaláról nézve, a legközvetlenebbül összefüggött a cári Oroszország feudális maradványaival, önkényuralmi rendszerével és azzal, hogy a burzsoázia a monarchista nemességhez törleszkedett.

Persze, a két tömegmozgalom szervezettsége és egyesítése elképzelhetetlen lett volna a leglényegesebb szubjektív tényező, egy eszmeileg és szervezetileg egyaránt szilárd, tapasztalt, harcedzett párt nélkül — az sem véletlen azonban, hogy ilyen párt éppen Oroszországban, a jelzett objektív feltételek talaján jött létre először, nem Nyugaton. Ha mármost csökkent pénisz és merevedés két tömegmozgalom ereje, össze­kapcsolódása és vezérkarának következetessége a forradalom győzelmének legfőbb tényezői voltak, a kérdéses időszakban pedig ezek a tényezők sokkal erőteljesebben lehettek jelen a félperiférián, mint a fejlett tőkés országokban, akkor kijelenthetjük, hogy a proletár forradalom törvényszerűen egy elmaradott országban győzött először.

Ennek a törvényszerűségnek az érvényesüléséhez számos különleges körülmény véletlen egybeesésére volt szükség. Az első és legnagyobb súlyú az, hogy az egymással világháborúba bonyolódott imperialista hatalmak nem összpontosíthatták sokszoros túlerejüket a kezdetben szinte puszta kézzel védekező forradalom ellen.

Az intervenciósok és a fehér seregek feletti győzelemben nem csekély szerepet játszott emellett az ország óriási kiterjedése volt elég tér a visszavonulásra, a manőverezésre ,valamint a természeti kincsek bősége; Lenin még a rossz közlekedési viszonyokat is a kedvező tényezőkhöz sorolja, mert nehezítették a támadó ellenség előremozgását.

Ismét az elmaradottság előnye! Vagy forradalom, vagy az esztelen háború folytatása, a Nem tudja behelyezni az erekciót, a népet terrorizáló katonai csőcselék uralma — más alternatíva, más választási lehetőség nem állt az ország előtt. Vagy talán a bukás azt a divatos nézetet igazolja, hogy nem lett volna szabad a forra­dalmat elkezdeni?

Túl korai volt; azonkívül túl hideg és túl sötét. Jobb lett volna, ha elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban forra­dalmárok odalépnek a háborút megelégelt, hazatóduló katonák elé, és ezt kiáltják: »Elvtársak!

Álljatok meg! Várjatok, míg a kapitalizmus, melynek háborúját szerencsés bajtársaitok éhségödémával és fagydaganatokkal megúszták, s amelynek békéje a győztesek gyáraiban és bányáiban fog elpusztítani benneteket, ha egyáltalán lesz munkátok — várjátok meg, amíg a kapitalizmus át nem nő az általános gazdagság társadalmába! Ám a háborús pusztításoknál is súlyosabban terhelte az országot az öröklött elmara­dottság, amely megkönnyítette ugyan a forradalom megkezdését, de példátlan nehéz­ségeket támasztott a folytatással szemben.

A legnyomasztóbb örökséget a falusi viszonyok jelentették. Engelhardt olyan részletesen világítja meg ezeket a vonásokat, oly sok példát hoz fel alá­támasz­tásukra, hogy ezek a tények semmiképpen sem lehetnek véletlenek.

A kérdéssel már Engels is foglalkozott.

== DIA Könyv ==

Azt, hogy lehetséges-e a proletár forradalom egy egyedülálló, méghozzá elmaradott országban, a történelem eldöntötte; a forradalmi Oroszország helytállt a túlerővel szemben, és polgár­háborús győzelmével lélegzetnyi szünethez jutva, megkezdhette a gazdasági bomlás felszámolását, az építőmunkát.

De hogy az építés milyen irányban haladjon, arról most kellett dönteni, és ez korántsem volt egyszerű feladat. Nyugaton elapadt a forradalmi hullám, a kapitalizmus stabilizálódott, a romokban heverő szovjetország ellenséges gyűrűben, ismétlődő éhínségektől és a legelemibb árucikkek hiányától sújtva küszködött a túlélésért.

Bár az imperialista hatalmak fokozták nyomásukat, [12] a NÉP segítségével sikerült néhány év alatt úrrá lenni a legveszélyesebb bajokon: a mezőgazdaság termelése ben elérte a háború előtti szint 87 százalékát, a nagyiparé a 75 százalékot. Az ország azonban továbbra is igen gyenge lábakon állt. Az ipar fajsúlya a gazdasági szerke­zet­ben csekély, felszerelése elavult, az üzemek zöme könnyűipari; szinte teljesen hiány­zott a gazdasági fejlődéshez és a honvédelemhez nélkülözhetetlen korszerű nehéz­ipar.

A mező­gazdaságban a földek felosztásával — amely elsőrendű politikai szükséglet volt, a munkás-paraszt szövetség alapfeltétele — elaprózódtak a birtokok, emiatt az áru­gabona a gazdálkodók által eladott gabona­mennyiség ben alig 37 százalékát tette ki a háború előttinek, és a parcellák további osztódása további csökkenéssel, a mező­gazdaság technikai elmaradottságának rögzítésével, a városi éhínség állandó­sulásával fenyegetett. A kérdés így állt: van-e kiút ebből a helyzetből a szocializmus irányában?

Van-e esélye a magára maradt forradalomnak a kibontakozásra? Vagy ahogy azokban az időkben megfogalmazták: felépíthető-e a szocializmus egy egyedülálló országban? Trockij tagadólag, Sztálin igennel válaszolt a kérdésre.

Elküldte edzőjét a fehérvári hokiklub, ezért!

Egy elszigetelt proletárdiktatúra esetén a sikerekkel egy­idő­ben a belső és külső ellentmondások is elkerülhetetlenül növekednek. Ha a proletár­állam továbbra is elszigetelt marad, végül áldozatul esik saját ellentmondásainak és elbukik. Üdve egyes-egyedül a fejlett országok proletariátusának győzelmében rejlik. Ily módon a szó új és tágabb értelmében válik permanenssé: csak akkor fejeződik be, ha az új társadalom egész bolygónkon végső győzelmet arat.

Az európai proletariátus nagy vereségei és a szovjet gaz­daság első, bár igen szerény sikerei őszén azt sugalmazták Sztálinnak, hogy a bürokrácia történelmi küldetése a szocializmus felépítése egy országban.

Lehet-e arra számítani, hogy országunk burzsoáziája hajlandó lesz megvárni a nyugati forradalom győzelmét, és addig lemond gazdaságunk szocialista elemei ellen kifejtett tevékenységéről és harcáról? Vajon nem az a perspektíva amiből egyetlen pénisz sem emelkedik ki Trockij formulájából, hogy hadállásainkat fokozatosan feladjuk gazdaságunk tőkés elemeinek javára, majd pedig az a perspektíva, hogy pártunk eláll a hatalomtól, ha a győzelmes forradalom Nyuga­ton késik?

6 kellemetlen titok, amit a férfiak nem szívesen mondanak el a péniszükről - Ripost

Sokan ma is így vélik. Hogy mikor, mennyi idő alatt és melyik nemzet proletárjai fogjak befejezni, lényegtelen. A lényeges az, hogy a jég megtört, az út megnyílt, az irány ki van jelölve. Elsőrendű politikai feltétel a proletariátus diktatúrája és szövetsége az általa vezetett paraszt­sággal. Ennek alapján a parasztság áttérhet a szövetkezeti nagyüzemi gazdál­ko­dásra, a magánérdek a közösségi érdek szolgálatára fogható. Ez még nem a szocia­lista társadalom felépítése, de ez minden, ami e felépítéshez szükséges és elegendő.

Melyek a szocializmus felépítésének további feltételei? Ebbe és csakis ebbe vessük remé­nyünket. Minden egyes gyár, minden egyes falu egy-egy termelési és fogyasztási közösség, amelynek joga és kötelessége, hogy a maga módján alkalmazza az általános szovjet törvényeket a »maga módján« nem olyan értelemben, hogy megszegheti őket, hanem hogy végrehajtásukban a legkülönfélébb formákat alkalmazhatjahogy a maga módján oldja meg a termelés nyilvántartásának és a termékek elosztásának problémáját.

Elképzelhető-e, hogy Tiockij nem ismerte Mandula merevedése álláspontját, nem olvasta cikkeit és beszédeit?

Ezek tisztázása azért fontos, mert - mint azt már a Bevezetésben láttuk - az ember születésénél fogva nemi lény, s ez egész viselkedését messzemenően befolyásolja. Bármely egyén mélyebb megismeréséhez és megértéséhez tehát ismernünk szükséges az illető szexuális identitását, alapvető beállítottságát, szerepviselkedését, továbbá erotikus és fajfenntartó viselkedését. Mindezeket a tényezőket megközelíthetjük többek közt a személyiség- és fejlődéspszichológia, a szociálpszichológia és párkapcsolati dinamika, vagy a szexuális devianciák, orientációs és funkciózavarok szempontjából. Az utóbbi évtizedek szexológiai és szexuálpszichológiai kutatásai ezekről igen sok adatot halmoztak fel. Az egyének szexuális képességeinek eredete A legfontosabb, s még ma is vitatott kérdések közé tartozik, hogy honnan erednek az ember sokféle szexuális viselkedésében megnyilvánuló képességei.

Nem, nem képzelhető el. De hát nem volt-e jogos a támadás, akárki ellen irányult is? Vajon a Szovjetunió dicstelen megsemmisülése, az Október síremlékeként tornyosuló kontinensnyi romhalmaz az erekció után tiszta kisülés Trockijt igazolja?

Aki egyébként Engelsre hivatkozhatott, amikor az orosz forradalom sorsát a nyugati forradalmaktól tette függővé, Sztálin ellenben, illetve Lenin, teljesen újszerű nézeteket vallott e tárgyban. Egyáltalán, van-e értelme ma azon töprengeni, hogy Trockij és Sztálin illetve Lenin vitájában kinek volt igaza? Az utolsó kérdést illetően ismételten hangsúlyozzuk: marxisták számára lehetetlen eligazodni és helyesen megválasztani a cselekvés irányát a Szovjetunió hét évtizedes történelmének elemzése nélkül; a szóban forgó vita szivattyú a pénisz megnagyobbodásához e péniszméret körzetben döntő mozzanatai közé tartozik.

És hogy a vitában kinek volt igaza? A fejleményeket ismerve, Trockijnak adnánk igazat — mihelyt bebizonyosodna, hogy a dolgok szükségképpen történtek úgy, ahogyan történtek, nem is eshettek volna meg másképpen. De ha van valamilyen elfogadható, többé-kevésbé valószínűsíthető hipotézis arról, hogy a végkifejlet nem volt végzetszerű, akkor nem szabad elhamarkodnunk az állásfoglalást. Annál kevésbé, mert a Sztálin által képviselt lenini álláspontnak csupán egyetlen alternatívája kínálkozott: önként visszaadni a hatalmat a burzsoázia kezébe, kiszolgáltatni az országot és népét a gyarmatosító külföldi rablóimperializmusnak és egy maroknyi hazai élősdinek, ahogyan ma történik.

Vagyis a forradalmárok számára nem létezett alternatíva: a — Sztálinnak tulajdonított — lenini stratégiát kellett választaniuk, más választásuk nem lehetett, hacsak meg nem szűnnek forradalmárnak lenni. Feszített ütemű iparosítást elsősorban az önálló gépipar, valamint az ehhez szükséges kohászati és energetikai bázis létre­hozásáta mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését, a kulturális színvonal feleme­lését a tömeges írástudatlanság elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban arra a minimumra, amely nélkül a kor­szakos átalakulás elképzelhetetlen.

Összefüggő feladatok voltak ezek, tulajdon­képpen a végre nem hajtott polgári forradalom jeladatai. Megoldásuk azonban nem történhetett a burzsoázia hagyományos módszereivel. Más lehetőség nem adódott, mint a szűkös erőforrások legszigorúbb koncentrációja, az állami tulajdonba vett nagy­iparra és bank­rendszerre, az állam­hatalmi és társadalmi szervekre támasz­kodva, az eszközöket onnan merítve, ahonnan egyáltalán lehetett: a mező­gazdaságból és a könnyű­iparból.

Ez az út a tömegek nélkülö­zésével, szenvedésével, heves társadalmi konfliktusokkal járt; példátlanul nehéz volt, de a forradalom szempontjából egyedül járható, és már az első ötéves tervvel átütő eredményeket hozott.

A tervet négy és egynegyed év alatt, A burzsoá világ­sajtó különféleképpen vélekedett róla. A tőkés országokon ugyanezekben az években söpört végig történelmük legpusztítóbb gazdasági válsága; a vezető ipari országok termelése három év alatt százalékkal, bizonyos iparágakban még nagyobb mértékben csökkent: az USA vasipari termelése pl.

Megváltozott a Szovjetunió ipari szerke­zete: felépültek Európa legnagyobb vas- és acélgyárai, számos új iparág létesült traktor- autó- repülőgépipar stb. A traktorállomány az amortizáció számbavételével lóerőiben az es 34,9-ről hen re ban már ra bővült.

Meg­szűnt a munkanélküliség mialatt a tőkés országokban 24 milliósra nőtta nagy­ipari munkások és alkalmazottak száma a háború előttinek több mint kétszeresére emelkedett, reálbérük a tervidőszak végére meghaladta az as átlag kétszeresét a terv kezdetén még csak 20 százalékkal múlta felül ezt a szintet ; az ipari termelés abszolút mennyisége tekintetében a Szovjetunió a világ államai között az ötödik helyről a másodikra, Európában az első helyre került. Az 5 éves tervet sokan kinevették … de most már kétségtelen, hogy a terv során többet teljesítettek az előirányzottnál.

Az ipari városokban, amelyeket meg­láto­gattam, … iskolákat, kórházakat, munkásklubokat láttam, valamint az elmarad­hatatlan bölcsődéket és gyermekotthonokat.

Nem lehetett elkerülni a gabona­kivitelt, bár a tömegek éheztek, a világpiacon estek a gabonaárak nemcsak a válság, hanem a nagyarányú szovjet kínálat miatt isa hazai kereslet az iparosítás nyomán megugrott, az erőltetett ütemű kollektivizálásra pedig a parasztok a vetés­terület és az állatállomány csökkentésével válaszoltak.

Be kellett vezetni az élelmi­szerek adagolását. Baj volt más fogyasztási cikkek kínálatával is — annak ellenére, hogy a könnyűipari termelés 87 százalékkal nőtt —, és a városi lakosság felduzzadása miatt súlyosra fordult a lakáshelyzet.

A reggeli merevedési hiány nehézséget azonban a munkás­osztály összetétele és kulturális színvonala jelentette. A szakmunkásokat megtizedelte a polgárháború, a megmaradtak jórésze a termelés, a fegyveres erők és az irányító apparátus vezérkarába került.

Az új munkások zöme frissen jött faluról sok üzemben százalékukezek nemhogy a technika és a gyári fegyelem alapelemeit nem ismerték, de többnyire írni-olvasni sem tudtak. A nemzeti jövedelem több mint kétszeresére emelkedett, az ipari termelés évi átlagban 17,1 százalékkal nőtt, a termelés 80 százalékát az új üzemek adták.

A vaskohászat és a gépipar háromszorosra növelte kibocsátását az előirányzott kétszeres helyett, a fogyasztási cikkek termelése megkétszereződött. A tervidőszakban épült meg a Volga-Moszkva csatorna, a Fehér-tengert a Balti-tengerrel összekötő víziót, a terméketlen közép-ázsiai síkságot öntöző, km hosszú Nagy Fergánai Csatorna. Az árugabona-termelés jelentősen felülmúlta az as szintet; A munkások reálbére százalékkal, a parasztcsaládok jövedelme százalékkal, a szociális és kulturális kiadások összege több mint százalékkal nőtt.

Különösen gyors volt a fejlődés az olyan elmaradott területeken, mint Kirgízia, Türkménia, Tádzsikisztán, Üzbegisztán stb. A munkaidő közepéig napi hat vagy hét óra volt, a munkahét ötnapos. A vezető tőkés államokban a termelés egy idő óta ismét hanyatlott, kivéve Németországot, amely a fasiszta nagyhatalmak közül utolsónak tért át a haditermelésre. A probléma kezdettől fogva, már elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban első 5 éves terv során jelentkezett.

1. Átlagos péniszméret a férfiaknál
2. Péniszméret széles
3. Rozsnyai Ervin: Forradalmi és ellenforradalmi Szovjetunió (Z-könyvek)
4. Я всегда полагал, что меня просто не .
5. Miért dörzsöli a péniszt
6. SZILÁGYI VILMOS: SZEXUÁLPSZICHOLÓGIA

Ordzsonikidze, a Munkás-Paraszt Ellenőrző Bizottság vezetője, a sajtóban tette szóvá a tűrhetetlenül alacsony elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban és az építkezéseken tapasz­talható pazar­lást; Kujbisev, a Legfelsőbb Gazdasági Tanács elnöke, számadatokat közölt a pamut­ipari selejt állandó, nagyarányú növekedéséről.

Sztálin júniusában, az ipari veze­tőknek tartott előadásában új vezetési módszereket sürgetett, hivatkozva a gyökeresen új helyzetre, amelynek sajátosságait a következőképpen összegezte: 1. A munka­nélküliség és a falusi tömegnyomor megszűntével a korábbi munka­erő-tartalékok kime­rü­lőben vannak — ezért szervezett munka­erő-toborzásra és a legnehezebb munka­folyamatok gépesítésére van szükség.

A rendszeressé vált munka­erő-vándorlás dezorganizálja az üzemeket, lehetetlenné teszi a minőségi munkát — ezért véget kell vetni az egyenlősdinek, és elsősorban arról gondoskodni, hogy a vezető munkáscsoportok szakképzettségüknek megfelelő bért kapjanak, ellátásuk és lakáshelyzetük javuljon.

6 kellemetlen titok, amit a férfiak nem szívesen mondanak el a péniszükről

Mindenki egyénileg feleljen a munkájáért, a rábízott gépekért és szerszámokért. A régi műszaki értelmiséget, amely a szovjethatalom megszilárdulása óta általában lojális, nem szabad mellőzni. A pazarlás, az önköltségnövekedés csak az önálló gazdasági elszámolással küszöbölhető ki, amelynek érvényesítése annál is fontosabb, mert a felhalmozás korábbi forrásai elégtelenek, az átszervezés alatt álló mezőgazdaság maga is támogatásra szorul.

Szocialista orientációjú országban a munka­nélküliség megszűnik, profitérdekeltség nem létezik, az apparátust majdnem a semmi­ből kell újjászervezni; ha ki nem épülnek a megfelelő új típusú érdekeltségi és ellen­őrzési rendszerek, akkor az irányítás óhatatlanul bürokratizálódik, a fegyelem meglazul, a munka minősége romlik.

Ennek az összefüggésnek a felismerésére utalnak Sztálin reform­javaslatai, valamint a szovjet kormány intézkedései. Ilyen kezdeményezések voltak a különböző verseny­mozgalmak, de ezenkívül a szocialista demokratikus hala li mgyakorlás újonnan kialakuló formái is, amelyekről még a kérdéses időszakkal foglalkozó szak­emberek sem szoktak megemlékezni — pedig egyáltalán nem érdektelen, hogy a bürokratizmus, a lopások, a termelésben jelentkező lazaságok és hibák elleni harcban, az állam­igazgatási munka és a lakossági ellátás felügyeletében stb.

A leendő szocialista önigazgatás csírája volt ez, visszaszorította a bürokráciát, a korrupciót, a lopásokat az üzemekben és a lakóterületeken.